Portré Számely Péterrel

Hol tanult és mit?

Közgazdászként végeztem még a rendszerváltás előtt Budapesten az akkori Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetemen, amikor már az egyetemen rendszerváltó hangulat volt. Az új rendszerben lehetőségem nyílt különböző ösztöndíjak segítségével Nagy-Britanniában, Stirlingben pénzügyi befektetések elméletével közelebbről megismerkednem, illetve Cambridge-ben  ingatlangazdaságtanból szereztem egy újabb diplomát. Később, az akkori munkáltatóm támogatásával a Budapesti Műszaki Egyetem és a Notthingham Trent-i egyetem közös ingatlanos szakképzését évfolyamelsőként végeztem el.


Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?

Pályakezdőként bankban helyezkedtem el, ahol infrastrukturális projektek finszírozásának közelében voltam, de közvetlenül  ingatlanokkal a Limes Bt/Rt-ben, Szabó Lajos szárnyai alatt volt alkalmam megismerkednem.


Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?

Minden munkahelyváltás, illetve minden iskola, amit elvégeztem komoly forduló pontnak tekintek. Fontos állomás volt az RICS, a magyarországi elnökség és az európai elnökségi tagságom is.


Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak benne?

Talán a sokrétűsége az, ami izgalmassá teszi és persze az alkotás öröme. Az épített környezet alakítása kreativitást igyényel a különböző módon közreműködőktől,  legyen az a fejlesztő, az építész, a projekt manager vagy akár a finanszírozó. Ha jó az összhang és a szereplők egymást inspirálva, egymás tevékenységét tisztelve jól együtt tudnak működni, akkor az egyéni siker és a társadalmi hasznosság nem marad el. Érdekes még, hogy a  helyhez kötöttsége miatt az ingatlan helyi, de a globalizáció következtében nemzetközi is egyszerre.


Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?

A rendszerváltás körül a szakértelem és a tőke hiánya jellemzte a hazai ingatlanpiacot. Mind a kettőt gyakorlatilag importáltuk. Az idők során kialakult az a hazai szakembergárda, aki az ingatlanciklust, tehát az ingatlan életciklusát, a terület piaci alapon történö újrahasznosításának ötletétől a megvalósult beruházás hosszú távú tartásáig/üzemeltetéséig terjedő időszakot, illetve annak egyes részeit szakmailag végig tudja kísérni. Legalább is a magánszektorban. A közösségi szektorban, legyen az hatóság vagy vagyonkezelő, még látok azért további fejlődési lehetőséget a szemléletmódot illetően.


A tőkeellátottság kevésbé fejlődött. Igazi tőkeerővel kevés hazai szereplő rendelkezik. Ez persze nem csak az ingatlanra jellemző, hanem valószínű hogy az egész magyar gazdaságra is igaz, de az ingatlanüzletág az tőkeigényes, ezért itt talán ez jobban látszik. Nem javít a helyzeten, hogy a magas forint kamatlábak miatt a hazai fizetőeszközben történő finanszírozásban ingatlanprojektek gyakorlatilag nem megvalósíthatóak. Az egykor DM-ben ill. később euróban történö finanszírozás viszont extra kockázatot jelent. A nagyrészt hazai piacra termelő, illetve szolgáltató cégek bevétele forintban keletkezik, euró bérletidíj fizetése az árfolyam változása miatt extra terhet ró a bérlőkre. Ez is oka annak, hogy a modern irodaházakban és logisztikai centrumokban alig találunk ilyen tekintetben hazai bérlőt. A bevásárlóközpontokban, illetve a lakáspiacon is láttuk, hogy sok esetben a tartalékokkal nem rendelkező bérlő, vagy lakástulajdonosként hitelfelvevő nehezen, vagy egyáltalán nem tudja teljesíteni a  külföldi fizetőeszközhöz kötödő fizetési kötelezettségeit. A hazai ingatlanbefektetési alapoknál is feszültséget jelent a versenyképességben a forint forrás és az euró alapú befektetés és hozamok összehangolása. Ezért az ingatlanpiac továbbra is szegmentált, a belföldi és nemzetközi rész egymástól jól elkülöníthető. Ez még az éretlenség jele, ami kamatfelárral is jár. Ezen a helyzeten a hosszútávú makrogazdasági fejlődés és stabilitás, illteve ezt követően az euróra való áttérés reményeim szerint segíteni fog.


Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlanpiaci szakembernek?

Először is kitartásra, hiszen az életciklusa az ingatlanoknak emberöltőkben mérhetők, de egy fejlesztő is projektől függően eltölt 3-5 évet egy-egy project megvalósításával. Ezalatt sokmindennel meg kell küzdenie. Fontosak a gazdasági, jogi illetve müszaki ismeretek. De a legfontosabb az erkölcsi hozzáállás, amivel a piac színvonalát jelentősen emelni lehet.


Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?

Azt remélem, hogy jó irányba. Azt hiszem, hogy a piac a gyerekkorából mindenképpen kilépett, és a krízis következtében egy konszolidációnak vagyunk szemtanúi. Az érés folyamata, a pubertás kor nehéz, de a végén csak eljutunk egy felnőtt, érett, professzionális piachoz.


Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?

Ezen nem gondolkoztam, hiszen mindez csak spekuláció lenne, de lehet hogy kvantumfizikával…?


Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?

A kitartás és a tisztességes együttműködésre való törekvés.


Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?

A fentieket természetesen, de a jóindulat, a kreativitás is olyan tulajdonságok, amit nagyra értékelek másokban is és természetesen magamban is igyekszem ezeket továbbfejleszteni.


Mit tart a legfőbb erényének?

Az őszinteséget.


Mit tart kellemetlennek, kínosnak?

Talán a saját hibám elismerését..?


Mi az, amit nem tolerál?

A kétszinűséget és mobbingot.


Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?

Mindent, ha az őszinte beismerésen alapul.


Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?

Több is....
 

Mit jelent Ön számára profinak lenni?

A saját hibáinkkal való szembenézést.


Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?

Amikor a munka mellett kevés időm maradt a családra.


Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?

Szakmailag továbbfejlődni úgy, hogy minél több időt tudjak a családommal tölteni, lehetőleg sok időt a természetben.


Mit szeretne csinálni öt év múlva?

Erre ugyanazt  tudom válaszolni, mint az előző kérdésre.