A közel- és távol-keleti tőke szerepe nő London irodapiacán

London központja mindig is kulcsszerepet játszott a nemzetközi kereskedelmi ingatlanbefektetési piacon mind európai, mind globális értelemben, és a határokon átnyúló ingatlanbefektetések tekintetében maga mögé utasított más nagyvárosokat átláthatóságának, a hosszú távon garantált pénzfolyamnak és viszonylagos likviditásának köszönhetően. A hitelválság után ez a helyzet csak erősödött: London központja az európai ingatlanbefektetések 41 százalékát vonzotta 2008 óta, szemben a 2006-2008-as időszakban mért 17 százalékos részarányával. A hitelválság óta jelentősen nőtt Londonban az olyan hosszú távú stratégiával rendelkező befektetők piaci részesedése, mint a készpénzben bővelkedő nyugdíj- és az állami befektetési alapok. Számos ilyen intézményi új belépő jelent meg az európai piacon, közöttük különösen jelentős a közel-keleti és távol-keleti befektetők aránya. Az elmúlt három évben egyetlen brit befektető – a Legal and General – fektetett be 800 millió fontnál nagyobb összeget London központi kereskedelmi ingatlanpiacán, miközben a legnagyobb nem brit befektetők egyenként mind 600 millió font felett költöttek.

A nemzetközi tőke jelenlegi beáramlása minőségileg különbözik a London központjába irányuló korábbi külföldi tőkemozgástól: az Egyesült Államokból érkező befektetés természete tipikus opportunista vonásokat mutat, a németek ‒ jellemzően a nyílt végű alapok ‒ az egyébként megjósolhatatlan nettó pénzáramlásra érzékenyek, a 80-as években a szigetországba érkezett japán életbiztosítók pedig nem a hosszú távú befektetéseket részesítették előnyben a mai állami befektetési alapokkal (ún. Sovereign Wealth Funds) és nyugdíjalapokkal ellentétben. Simon Barrowcliff, a CBRE londoni tőkepiacokért felelős igazgatója a jelentést kommentálva azt mondta: „várhatóan továbbra is a készpénzben bővelkedő nyugdíjalapok és az állami befektetési alapok lesznek a növekedés motorjai London befektetési piacán. Ebben szerepet játszik az a törvényi változás, amely megengedi, hogy az ázsiai nyugdíjalapok az ingatlanpiacba is befektessenek, másrészt a nyersanyagok folyamatos drágulása. Az ázsiai befektetők különösen kedvelik azt a biztonságot, amit a brit jogrendszer nyújt, a magánkézben lévő alapok pedig stratégiai szempontok és kockázat-kerülés miatt választják Londont.”

Az állami befektetési alapok többségét (56%) az olaj- és gázipar bevételeiből finanszírozzák. 2002 eleje óta a nyersanyagárak jelentős növekedése egyre nagyobb bevételhez juttatta a kitermelő országokat – ez egybeesik az állami alapok növekedésével. A feltörekvő gazdaságok (pl. Kína) kereslet-növekedése a jövőben is magasan tartja majd a nyersanyagok árait. Azonban nem minden állami alap forrása az olajbevétel: számos, szintén ázsiai alapot a hosszú távú külkereskedelmi többletre építve alapítottak. Ilyen a szingapúri GIC és Temasek, vagy a kínai China Investment Corporation és a National Social Security Fund, amelyek gyorsan növekszenek ugyanazon az oknál fogva. „Magyarországon 2011-ben nagyon színes volt a vásárlói paletta. A legnagyobb portfolió-tranzakció esetében osztrák vevőről beszélhettünk, a legnagyobb volumenben pedig az amerikai Heitman vásárolt. Első ízben fordult elő, hogy egy közel-keleti országban jegyzett állami alap budapesti ingatlant vásárolt, egy nemzetközi portfolió budapesti egységének megvásárlásával pedig közel-keleti magánbefektető is fellépett a vásárlói oldalon. Bár a  Közel-Kelet tavalyi kiemelkedő aránya nem jelez még trendet, a magyar ingatlanbefektetési piacon jellemző osztrák-német dominancia mindenképpen megtört” - összegezte Borbély Gábor, a CBRE budapesti elemzési és tanácsadási vezetője.