Felhők az erősödő európai befektetési piac felett

Magali Marton, a CEMEA régió (Kontinentális-Európa és Közel-Kelet) piackutatási vezetője a következőt nyilatkozta: „A negyedév során a javulás mértéke egyenetlenül oszlott szét Európa-szerte. A fő piacok közül az Egyesült Királyság 29%-os növekedést produkált, összesen 7,9 milliárd euró nagyságú volumennel, míg Franciaországban a befektetési volumen 2,2 milliárd euróval 23%-os növekedést jelentett. Ezzel ellentétben Németország befektetési teljesítménye 3,8 milliárd euróval, 19%-ot esett vissza az előző negyedévhez képest.”

A magántőke-befektetők, ezen belül is az alapkezelők, voltak a piac domináns szereplői a negyedév során, melyek összesen 10,1 milliárd euró értékben vásároltak befektetési ingatlant. Szintén magas aktivitás mutatkozott az intézményi befektetők részéről, akik 2,9 milliárd eurót fektettek be, míg a tőzsdei ingatlan-befektetők akvizíciója 2,5 milliárd eurónyi összeget tett ki.

A regionális befektetők aktivitása a negyedév során nőtt, ők feleltek a teljes befektetési volumen 19 százalékáért. 2010 második negyedévében a nettó befektetők közé csak az ázsiai és közel-keleti befektetőket lehet sorolni, akik 1,5 és 1,1 milliárd eurós volumennel, több jelentős akvizíciót hajtottak végre. Ezzel szemben az európai befektetők 1,6. milliárd euróval több ingatlant értékesítettek, mint amennyit vásároltak. Közülük a nagy-britanniai befektetők voltak a legnagyobb nettó eladók, akik a szigetországban 1,5. milliárd eurós passzívummal zártak.

Magali Marton azt nyilatkozta: „Az európai gazdaság fellendülése körüli bizonytalanság kockázatot jelent a tranzakciós piac tekintetében. Ez társulva a német nyíltvégű ingatlanalapokra vonatkozó új szabályozási tervezettel – melynek következtében ezen alapok nagymértékű tőkekiáramlással szembesültek-, rövidtávon jelentős mértékben visszavetheti az akvizíciós kedvet. Ennek ellenére általában véve a kereslet továbbra is erős marad, az angol font és az euró gyengülése a dollárral szemben a tengerentúli befektetők részére vonzóbbá teheti az európai ingatlanpiacot, miközben a közel-keleti és ázsiai tőkebeáramlás mértéke továbbra is magas maradhat. „