Portré Michael Smithing-gel, a Colliers Magyarországtól

Michael Smithinget, a Colliers ingatlantanácsadó cég igazgatóját kérdeztük, munkájáról, életéről, pályájáról.

Hol tanult és mit?

Az Egyesült Államokban tanultam, a Dartmouth Főiskolán.  Absztrakt algebrát (mert fizikán sosem jött ki a jó végeredmény) és oroszt (kíváncsiságból, és mert nem hittem az amerikai propagandának) tanultam. Ezenkívül a Közép-Európai Egyetemen is szereztem egy posztgraduális oklevelet.

Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?

A Colliers ingatlantanácsadó irodánál kezdtem Magyarországon, 1993-ban, mint asszisztens. Akkor költöztem vissza Magyarországra, miután 2 évet töltöttem Texas-ban egy magyarországi szoftvercég amerikai leányvállalatánál, és épp munkát kerestem, mikor az egyik haverom megemlítette, hogy a Colliers-nél mintha lenne most felvétel.  Vagy tízszer felhívtam az igazgatót – rendszerint 8 előtt vagy 7 után, mikor biztosra vettem, hogy csak ő van bent az irodában.  Végül beadta a derekát és munkát ajánlott, mert úgy vélte, hogy az állhatatosságom majd sikerességet szül.

- Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?

A PWC-s előlízing jelentős áttörést jelentett számomra, és jópár évre meghatározta a jövőmet.  A következő fordulópont az volt, mikor eldöntöttem, hogy felhagyok a brókerkedéssel/menedzserkedéssel, és inkább teljes egészében a Colliers menedzselésére koncentrálok.

- Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak benne?

Fejlesztők nélkül valószínűleg még mindig a saját házunkat építenénk, ami sosem készülne el teljesen.  Legalábbis emlékeim szerint ilyen volt Magyarország a ’80-as években. Nagyra becsülöm a fejlesztőket, akik létrehozzák a termékeket, de amit a legjobban élvezek az az, hogy segíthetek másokon.

- Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?

A kötöttségeket tudnám mondani.

- Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlantanácsadónak?

Elsősorban segítőkészségre és kreativitásra van szükség. Ezenkívül rengeteg műszaki, jogi és pénzügyi ismeret is szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb tanácsadók vagy fejlesztők legyünk, de ezeket mind meg lehet tanulni.  De a segítőkészséget és a kreativitást nem lehet tanítani.

- Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?

Jelenleg leginkább stagnál.

- Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?

A ’80-as évek végén felajánlottak nekem egy matektanári állást Sárospatakon. Ha elfogadom, akkor most valószínűleg egy Trabanttal járnék.

- Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?

Korrektség és tolerancia.

- Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?

Korrektség és őszinteség.

- Mit tart a legfőbb erényének?

A figyelmességem.

- Mit tart kellemetlennek, kínosnak?

Ha valaki nem felkészült.

- Mi az, amit nem tolerál?

A tisztességtelenséget.

- Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?

Ha valaki azért hibázott, mert csak magára gondolt, és ily módon tanult a saját hibájából.

- Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?

Meg fogom reformálni az ingatlanközvetítői piacot.

- Mit jelent Ön számára profinak lenni?

Az igazi profik jó hallgatóság és soha nem keresnek kifogásokat.

- Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?

Túl keveset követeltem meg a beosztottjaimtól.

- Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?

Hogy meg fogom reformálni az ingatlanközvetítői piacot.

- Mit szeretne csinálni öt év múlva?

Budapesten élni, Unicumot inni és a Colliers-nél dolgozni.