Az adóhatóság "bűnügyi" tevékenysége

Az adóhatósági gyakorlat újdonsága, hogy ma már egyre gyakrabban az általánosnak tekinthető 50 százalék helyett 200 százalékos adóbírságot szabnak ki olyan esetekben, amikor egy számlát fiktívnek vagy hiteltelennek minősítenek. Amikor pedig 200 százalékos adóbírságot látunk egy ellenőrzési határozatban, akkor minden valószínűség szerint megtörténik az adóhatósági jelzés a nyomozóhatóság felé, és innentől kezdve a nyomozás elrendelése vagy annak mellőzése már nem az adóeljárás, hanem a büntetőeljárás logikája szerint történik - mutat rá blogbejegyzésében Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM adómenedzsere.

Jelen bejegyzésem megírását egy érdekes új jelenség ihlette, amelyre az elmúlt időszakban figyeltünk fel. Azzal eddig is gyakran találkoztunk munkánk során, hogy az adóhatóság előszeretettel vizsgálja a gazdasági események, illetve az ezekről kiállított számlák valódiságát. Amennyiben pedig azt állapítja meg, hogy egy ügylet egyáltalán nem, vagy nem úgy, vagy nem azon személyek között jött létre, mint ahogy az a számlán szerepel, akkor a számlát nem fogadja el hiteles dokumentumként (azaz a nem túl szép adóhatósági kifejezéssel élve a számlát hiteltelennek, fiktívnek minősíti), és ehhez negatív adójogi következményeket kapcsol. Statisztikai adatokból tudjuk, hogy az adóhatósági megállapítások döntő része ebből a körből születik.

 

A nóvum tehát nem ez. Az adóhatósági gyakorlat újdonsága abban érhető tetten, hogy az ilyen megállapítások esetén az adóhatóság ma már egyre gyakrabban az általánosnak tekinthető 50 százalék helyett 200 százalékos adóbírságot szab ki. Erre akkor van lehetőség, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Fontos azonban, hogy ez nem új szabály. Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM adómenedzserének írásátnak folytatását itt találja!

Forrás: Goodwill Communications