Új szerepben a bankok az ingatlanpiacon

Az elmúlt időszak ingatlanpiaci mozgásai különösen érdekfeszítőnek bizonyultak több szempontból is. Egyrészről a teljes ingatlanpiacra jellemző recesszió következtében, akik nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, azok kiszorulni látszanak a piacról, igaz ez mind a fejlesztői, mind az üzemeltetői, mind pedig az ügynöki szegmensre.

Ugyanakkor még azok is, akik ideje korán meglépték a „vízfejek” szükségszerű lecsapolását, most azzal a problémával küzdenek, hogy kevesebb emberrel kénytelenek a korábbi szolgáltatási minőséget fenntartani. Ezen folyamat eredményeképpen már a tavalyi évben érezhető volt az a tendencia, hogy az ezen ingatlanpiaci cégektől kikerülő szakemberek jelentős részét a bedőlő hitelek miatt megnövekedett ingatlan kezelési feladatok ellátása érdekében, a korábbi finanszírozó pénzintézetek szívták el. Ez ahhoz az érdekes helyzethez vezetett, hogy jelenleg a bankok miközben az egyik oldalon a finanszírozási tevékenység beszüntetése miatt az ezzel foglalkozó egész osztályokat szüntetnek meg és fiókokat zárnak be országszerte, a másik oldalon komoly apparátusokat építenek fel a nagy volumenű és rendkívül heterogén ingatlan portfolió kezelésére, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt, hiszen a bankok sosem akartak ingatlan tulajdonosok lenni, mert ez nem illeszkedett üzleti profiljukba.

Ezen új ingatlankezeléssel foglalkozó osztályok munkájának eredményeképpen a közelmúltban több pénzintézet is megjelent a piacon különböző portfoliókkal, melyeket értékesítésre, vagy bérbeadásra kínálnak, ami a kínálat rohamos bővüléséhez és így az árak további eséséhez vezethet – elméletben. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezen kínálat bővülés dacára még mindig nagyon nehéz valóban jó projektet találni a piacon. Ennek okai részben a fentebb említett folyamatokban keresendők. Egyrészről gyakori probléma az ingatlanok rendezetlen jogi háttere, vagyis például, hogy a tulajdonos a meglévő súlyos problémák ellenére még mindig próbál pénzhez jutni és átstrukturáltatni, vagy meghosszabbíttatni hitelét, illetve megállapodásra jutni a bankkal és valamilyen kompromisszum keretében (pl. csak a kamatok fizetésével) elodázni az ingatlan bank általi visszavételét. A másik oldalról a bankok érdeke is az, hogy ezek a projektek ameddig lehet túléljenek (mert a korábbi túlfinanszírozás és a jelenlegi piaci túlkínálat miatt az ingatlan átvétele esetén gyakran csak a finanszírozott összegnél alacsonyabb áron tudnák azt értékesíteni, ezáltal azonnali veszteséget realizálva), mivel jelenleg még ezen ingatlanok bank általi szakszerű kezelése sem minden esetben megoldott. Ennek okai az újonnan felvett apparátus, a gyakran a „normál” piacitól eltérő és szövevényes banki folyamatokban szerzett tapasztalatának hiányában és a hirtelen megnövekedett munkamennyiséghez mérten még mindig alacsony számú banki szakembergárdában keresendők. Emiatt az átvett, de nem megfelelően kezelt ingatlanok állaga folyamatosan romolhat és a megfelelő (jogi, műszaki stb.) előkészítés nélkül piacra kerülő termékek pedig elriaszthatják az amúgy is kisszámú potenciális vevőt, vagy általában ronthatják a bank tárgyalási pozícióját (csak alacsonyabb áron lesznek értékesíthetőek).

Forrás: B & V International